A 149 ezer négyzetkilométer területű, 1,9 millió lakosú Mendoza tartomány mezőgazdaságára alapvetően a kertészet és a gyümölcstermesztés a jellemző, a legfontosabb kultúra egyértelműen a szőlő. A művelt terület hozzávetőlegesen 300 ezer hektár, ami kevésnek tűnik a tartomány nagyságához képest, ám annak fényében már korántsem az, hogy abból jelentős részt foglalnak el az Andok láncai, másrészt a klíma szemiarid kontinentális, az éves csapadék 200 milliméter körül van! Azaz, a mezőgazdaság csak ott létezhet, ahol az Andokból érkező vizet öntözésre tudják használni – szerencsére egyelőre vízproblémáik nincsenek, noha a helyi kutatók szerint érezhető változások azért vannak. Kevesebb hó esik az Andokban, ami hosszabb távon mindenképpen hatással lesz az onnan érkező folyók vízhozamára és az öntözésre, a nyári csapadék viszont megnőtt, igaz, nem ritkák a heves zivatarok, sőt a jégesők sem, amit a szőlők és gyümölcsösök fölött kifeszített rengeteg jégháló is jelez.

Néhány folyó egész évben hozza az öntözéshez szükséges vizet az Andokból – amíg megvannak a gleccserek és van elég hó. A képen a Tunuyán folyó La Consulta közelében áprilisban, közel vízhozamának téli minimumához – nyáron ennél három-négyszer több víz van

A művelt területből 140 ezer hektárt foglal el a szőlő (ez az országos szőlőterület fele), az ebből előállított 11-12 millió hektoliter bor az argentin bortermelés 68-70%-a (a tartományi szakigazgatás és az utolsó mezőgazdasági összeírás adatai. A régió lakosságának 21%-a él vidéken, közülük 17% kisebb településeken lakik, 83% viszont teljesen szétszórva. A mezőgazdasági termelés a helyi szóhasználattal „öntözött oázisokban” (oasis irrigados) koncentrálódik, ám ezt nem szabad a szó észak-afrikai értelmében használni. Arról van szó ugyanis, hogy ahol a hegyekből érkező három nagyobb, állandó vízű folyó kiér a síkságra, ott alakultak ki azok a több tízezer hektáros körzetek, ahol biztosított az öntözés és így lehetséges a mezőgazdasági termelés – a művelt terület mindössze négy százaléka a tartomány teljes területének! Az öntözés viszont elsősorban a nagy kézimunka-szükségletű kultúrák termesztésének kedvez, így kifejezetten intenzív gazdálkodásról beszélhetünk.

Ennek fényében nem meglepő, hogy – ellentétben a hatalmas, akár több tízezer hektáros argentin birtokok kliséjével (ami inkább a déli területekre, főleg Patagóniára jellemző), Mendoza tartomány gazdaságainak 63%-a 5 hektárnál kisebb. A nyerstermék-előállítás 7,4%-ot képvisel a régió bruttó hazai termékében, míg az élelmiszeripar 23,2%-ot, a szőlészet-borászat pedig egymaga 45%-ot tesz ki a regionális élelmiszer-gazdaságban, az 1200 borászat fontossága a munkahely-teremtésben megkérdőjelezhetetlen.

A tartomány fontosabb borszőlőtermesztési körzetei és szőlőfajtái

A szőlőtermesztés a tartomány több részén is jelen van, az egyik legjelentősebb körzet északon található, 6-700 méteres átlagos tengerszint fölötti magasságban. A szőlők öntözéséhez szükséges vizet részben a Mendoza folyóból, részben fúrt kutakból nyerik. Fehér szőlőből a ’Torrontés’, ’Chenin’ és ’Pedro Guiménez’ fajtákat termelik leginkább, a vörös fajták esetében nincs kiugróan fontos vagy a vidékre jellemző.

A Mendoza folyó fölső szakaszán, elsősorban Maipú és Luján megyékben optimális agroökológiai föltételek mellett termeszthető a szőlő, 750-1100 méteres tengerszint fölötti magasságban. A magas szervesanyag-tartalmú alluviális talajokon és napos, arid klíma mellett a helyiek szerint Argentínalegjobb boraihoz termelik az alapanyagot. A legjelentősebb fajta pedig a ’Malbec’, de megtalálható itt több más, nagy bort adó is, mint például a ’Cabernet Sauvignon’, ’Bonarda’, ’Chenin’, ’Merlot’, ’Chardonnay’, ’Syrah’, ’Ugni Blanc’.

A Mendoza folyótól keletre, 600-740 méteres tszf. magasságban San Martín, Rivadavia, Junín, Santa Rosa és La Paz megyékben is termelnek szőlőt. A fő fajták: ’Merlot’, ’Malbec’, ’Bonarda’, ’Sangiovese’, ’Ugni Blanc’, ’Syrah’, ’Tempranilla’, ’Pedro Giménez’.

Az Uco-völgy a legfiatalabb borvidék a tartományban, San Carlos, Tunuyán és Tupungato megyéket érinti. A szőlők 900-1400 méter magasan találhatók, a régió többi borvidékéhez képest itt a tél hidegebb, a nyarak inkább mérsékelten melegek, az éjszakák hűvösek. A nagyobb napi hőingadozás miatt testesebb, magasabb savtartalmú borok készülnek itt. A sokfelé köves, sőt nagyon köves, de jó vízgazdálkodású öntéstalajokon jelentős külföldi tulajdonú pincészetek is létrejöttek. A vörösborokhoz elsősorban ’Malbec’, ’Barbera’, ’Cabernet Sauvignon’ és ’Merlot’ fajtákat használnak, de kiváló eredménnyel termeszthetők a fehér fajták is, a legfontosabbak: ’Torrontés Riojano’, ’Semillón’, ’Chardonnay’ (a leggyakoribb alapbort adó a helyi pezsgőkészítéshez), ’Chenin’ és ’Sauvignon Blanc’.

Délen, elsősorban General Alvear és San Rafael megyékben található a tartomány legdélebbi öntözött körzete (ahogy errefelé mondják, oázis), a szőlők pedig itt vannak – legalábbis a többi borvidékhez képest – a legalacsonyabb tengerszint fölötti magasságban, 450-800 méter között. A fő fajták: ’Chenin’, ’Cabernet Sauvignon’,’Malbec’ és ’Bonarda’.

Szőlők, ameddig a szem ellát – és ameddig az Andok engedi

Sajnos a borágazat krízise Argentínában is jelentkezett (ahogy történt ez az Európai Unióban, elindítva egy nagyon komoly – és támogatott – kivágási hullámot), ennek következménye volt többek között új gyümölcsösök telepítése nagyobb területen, minek folytán a művelt területből mára 25%-ot foglalnak el az ilyen ültetvények. Első helyen a szilvát és az őszibarackot, ezen belül is az ipari barackot kell említeni, ez utóbbiban Mendoza tartomány vezető szerepre tett szert az országban. Fontos csonthéjas gyümölcskultúra még a kajszi, a cseresznye, a mandula, az almatermésűek között pedig az alma, a körte és a birs.

Somogyi Norbert