Olyan kollégától kell most fájó szívvel búcsúznunk, aki egy Karunk történetében meghatározó időszakban, a Szegedi Tudományegyetemhez történő 2000. évi csatlakozást követően töltött be fontos vezető pozíciókat intézményünkben. A Kar tudományos főigazgató-helyetteseként fontos szerepe volt a Kar korábban tisztán agrár jellegű környezetben - a Debreceni Agrártudományi Egyetem karaként - folyó tudományos tevékenységének az SZTE sokszínű, számos területen a világ élvonalába tartozó kutatócsoportjai közötti pozicionálásában, az együttműködési lehetőségek keresésében. A Növénytermesztési és Kertészeti Tanszék vezetőjeként, pedig, munkatársai előmenetelének segítése és szorgalmazása mellett, fokozott figyelmet fordított a rábízott szakterületeken folyó oktató és kutatómunka naprakészségére, felhasználva ehhez széleskörű szakmai kapcsolatrendszerét.

Molnár Imre Tímáron született 1941. március 22-én. Nyíregyházán folytatott gimnáziumi tanulmányai után a Debreceni Agrártudományi Egyetemen tanult tovább, itt kapott diplomát 1963-ban. Az agrártudományok iránti elköteleződését mutatja, hogy 1966-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen növényvédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett, majd 1971-ben az MTA Botanikai Kutatóintézet továbbképzését is elvégezte.

A különböző posztgraduális képzések között 1969-ben egyetemi doktor lett, melyet 1991-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa cím megszerzése követett. Magas szintű egyetemi oktatói és kutatói tevékenységét a 2002. évi habilitációjával is bizonyította a Debreceni Egyetemen.

Pályafutása során munkahelyei végig az agráriumhoz kapcsolódtak. Az egyetem elvégzése után 1963-64-ben a DATE tanársegédje volt, ezt követően több évtizedig, 1964-től 1990-ig a Hajdú-Bihar Megyei Növényvédő Állomáson, Debrecenben dolgozott szaktanácsadóként, laboratóriumi szakmérnökként, majd laboratóriumvezetőként és főmérnökként. Ezt követően, 1990 és 1992 között egy pénzügyi befektető rt.-nél agrárgazdasági igazgatóként mezőgazdasági beruházások finanszírozásával foglalkozott, majd Hencidán igazgatósági elnökként végezte az Új Élet Mezőgazdasági Szövetkezet átszervezését. A hencidai szövetkezet ügyvezetői pozícióját végig megtartotta. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán (Karunk jogelődje) 1999-ben tanszékvezető főiskolai docensként kezdte meg munkáját. 2000-től főiskolai tanár, 2001-től 65. életéve betöltéséig tudományos főigazgató-helyettes. Oktató tevékenységét 2007-es nyugalomba vonulása után is folytatta. Fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel vágott bele több új tantárgy tananyagának kidolgozásába, hallgatók számára történő átadásába.

Kutatási szakterülete a gyomnövények cönológiája és cönológiai összefüggések feltárása volt. Körülbelül 70 publikációjának közel egyharmada impakt faktoros lapban jelent meg.

Tagja volt a MESZ-nek, a Szabolcs Megyei Akadémiai Bizottságnak, a MAE Növényvédelmi Szakosztályának és az EWRS-nek.

Kitüntetései közül feltétlen említést érdemel a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, a Növényvédelem és Agrokémia Szolgálatáért Emlékérem, a Honvédelmi Szolgálatért és a MAE Aranykoszorús Jelvény. Karunk értékes munkáját 2006-ban Pro Facultate kitüntetéssel honorálta.

Szerteágazó szakmai tevékenysége mellett kedvelt időtöltése volt a teniszezés, a lovaglás, az úszás és az olvasás. Családjáért rajongó, családi történeteit szívesen megosztó férj, apa és nagyapa volt, akinek állandó jó kedélye mindig derűs környezetet teremtett maga körül.

Nyugodjék békében! Emlékét megőrizzük!